A település nevét az oklevelek 1435-ben említik először, mint Apáti és Őrmező közt fekvő települést Kenes néven. 1419-ben Cserepes-Kenéz birtokosa a Báthori-család volt. 1450-ben a Gyulaházy családnak volt itt birtoka, 1471-ben a Kapolcsi, 1480-ban pedig a Bacskay család volt földesura. A XIX. század elején az Eördögh Bakó, Király Izsák és Katona család volt itt birtokos. 1888-ban a Tisza árvize a falu nagy részét romba döntötte, úgy, hogy a veszélyeztetett helyeken lakókat más, magasabban fekvő helyre kellett telepíteni. Református temploma 1898-ban épült. 1895-ben a falu új helyre építésekor a település határában ásás közben sok bronzkori tárgy került itt felszínre, melyeket a Nemzeti Múzeumba szállítottak. Dűlőnevei: Fagyalos, Gorond, Mese, Teremszeg. A falu határában található a Tündérvár nevű nagy domb, egy nagy épület erős alapjaival.

Nevében az új előtag azt jelzi, hogy a Tisza áradásaitól gyakran elpusztított falu a folyó partomlása miatt A XIX. században új helyre költözött, a lakosok többnyire Fehérgyarmat és Tarpa községből telepedtek át. A régi falu XVI. századtól használt neve Cserepeskenéz volt: a Kenéz név a szláv eredetű “kenéz“ tisztség-, illetve méltóságnévből való; a Cserepes előtagot pedig a cserépégető lakosok, vagy a falu templomának cserépteteje miatt ragasztották hozzá. 1302-ben a Guth-Keled nemzetség váradi uradalmához tartozott, a XIV. század végén a Várdaiakkal rokon Kenézi Szaniszlóé volt. A XVI. században az Anarcsi család különböző ágai bírták. Bük Farkasé lett Tegzes Borbála kezével a Tegzes-birtok, Tegzes Borbála harmadik férje 1607-ben Szentmarjay Imre volt, aki a felesége halála után a királyi fiskussal (ügyésszel) szemben is megóvta a birtokot, így annak nagyobb részét még a XVIII. század közepén is a kúriával, malommal bíró Szentmarjay utódok kezén találjuk. Szabolcs vármegye első katonai felmérői 1782–85 között Tiszakenéz néven jegyezték föl: a falu egy alacsony dombon feküdt, amely a Tisza oldalán a táj fölé emelkedett, szálas, hol sűrű, hol ritka erdő övezte. Egy régi Tisza-ág is volt itt, ugyanolyan széles és mély, mint az élő folyó, sehol sem lehetett rajta átkelni. A rétjek kissé mocsarasak voltak. A XVIII. században adománnyal, eladással, örökléssel teljesen kicserélődtek a falu földbirtokosai és a XIX. század első felében jelentéktelen kis- és középnemesek lakták. Fényes Elek a Geographiai szótárban is csupán ezt közölte róla: Cserepes-Kenéz Szabolcs vármegyei magyar falu Bereg vármegye szélén, a Tisza közelében. 398 lakosa; erdője, harmadosztálybeli határa van. A mai, új község 1888-ban a gróf Forgách Lászlótól vásárolt területen alakult ki. A Szabolcs vármegyei monográfia szerint a Tiszai járásban fekvő falu 156 házában 809, főként a kis- és törpebirtokokon őstermelésből élő lakos volt. Határa 1628 holdra terjedt ki Ókenézzel együtt.

„Kenéz, különös, ismeretlen ősidőből származó település, azokból az időkből, mikor távol az utaktól a falu közössége elég volt saját magának, hogy csendesen meghúzza magát a folyó kanyarulatában, az északi parton, hadd nevessen rá a nap. A falvaknak is megvan a sorsuk. Eltűnt helyéről Kenéz, elköltözött, a Tisza volt a végzete. Jó ideig táplálta, dajkálta aztán elárasztotta. Ahogy a nyíri homokdombok teraszán északnak haladunk, nemsokára egy magányos kúp alakú domb, a Leshegy figyelmeztet, hogy a túlsó oldalon a Tisza lapályán egykor valaha település volt. A térképen Ófalu néven van jelölve, de helyben mindenki Ócskafalunak mondja. Maga Újkenéz különös egy település, határának egészen az egyik felső szögletében épült újjá, amikor jelenlegi helyére költözött. Újkenéz dimbes-dombos területre épült át. Végighaladva az utcákon, ezt tapasztalhatjuk, a Pacsirta utcát egy hatalmas domb szakítja ketté, de a Petőfi, Rákóczi, Hunyadi, Táncsics, Kossuth, Dózsa utcákon is jó kis dombok emelkednek. Kimaradt a Hősök útja, Gyöngyvirág, Mátyás király utca, ez nem azt jelenti, hogy ezek sík utcák, csak ezek viszonylag egyenesebbek. A sakktábla szerkezetű, téglástelekkel fésűs beépítésű falu telkei az utóbbi évtizedekben szalagtelkekké aprózódtak. A telkek soros beépítésűek. A fő utca (Petőfi u.) É-D irányú, vele párhuzamosan halad a Kossuth és a Dózsa utca. A vasút kettészeli a települést, a vasúton túli rész a fiatalabb.” /Újkenéz évszázadai/  Az első katonai térképen a község Tisza-Kenész-ként van említve. Szerkezete egyutcás útifalu.  A III. katonai felmérés már Cserepes-Kenéz-ként tünteti föl.

Újkenéz az első katonai felmérési térképen

Újkenéz és környéke a III. katonai felmérési térképen-1910. körüli állapot

Újkenéz és környéke a III. katonai felmérési térképen-1910. körüli állapot újrarajzolt térképe